Nos tehát sok szeretettel üdvözlök minden olvasót az utolsó blog bejegyzésben, ami az utazásomat követi, illetve jobban mondva követte nyomon.

Szóval-08-20., canada -i idő szerint reggel 10:00. Ekkor sikerült felkelnünk. Megnéztük, hogy minden be van-e pakolva, beágyaztunk, stb... Erik persze még aludt, ha jól emlékszem aznap délután 2 -kor kelt fel, amikor jöttek értünk, hogy elvisznek a reptérre. Megejtettünk egy gyors reggelit, majd csomagok be az autóba, Erikkel pacsi, és irány a reptér, persze még 1-2 kitérővel.

Az első kitérő a Pacific Mall volt, talán még írtam is róla valamit a régebbi bejegyzéseimbe. Ez az a hely, ami gyakorlatilag egy hatalmas bevásárló-központ, de csak kínai / távol keleit üzletekkel. De, hogy még érthetőbb legyen: Itt a ferdeszme?eknek már saját plázájuk van. Nincs ezzel semmi gondom, de ennyi bóvli cuccot még életemben nem láttam - ugyanis bementünk.

Canadai bank - Kínai "hieroglifák" :D


Ez már belül - "A legjobb üzlet"...


Ezek ilyen ginseng vagy milyen gyökerek, gyógyít meg ilyesmi. Bár lehet, hogy halálos.


Ilyen játékboltokból sok volt, mondjuk ja, ki hitte volna :D


Édességbolt


DOMOOOOOOOOOO!


Körbejártuk az első emeletet, majd vissza az autóhoz, és elindultunk még az ismerősünk házához átöltözni: ing, szép nadrág, szép cipő, szokásos... Amint ezzel megvoltunk célba vettük a repteret. Baromi meleg volt, majd megsültünk, bár a várótermekben, meg úgy az egész reptér területén hála Istennek volt légkondi. Beálltunk a kígyózó, kb. 600 m -es sorba, szintén azzal az érzéssel, hogy úgy se férünk fel. A csomagokkal minden rendben volt, leadtuk őket a pultnál, illetve megkérdeztük a hölgyet, mennyi az esélyünk arra, hogy felférünk. ő azt mondta, nem mond semmit biztosra, de úgy t?nik lesz hely.

Miután még volt kb. másfél óránk, beültünk egy Starbucks -ba a reptéren, majd később ettünk egy hamburgert is (itt jegyezném meg, hogy azt tapasztaltam, mindenhol jobb hamburgert adnak, mint az átlagos gyors kajáldákban). Ja, és persze az adagok is teljesen másak. Hamburger után irány a 179 -es kapuhoz, a Toronto - Bécs járathoz. Előtte egy gyors biztonsági ellenőrzés, minden rendben volt, majd később Duty Free üzlet, ahol sikerült venni sört. Alig hogy visszaértem az üzletből, már hívták a nevünket, mutattunk 1-1 útlevelet, és irány a gép, soron kívül beengedtek minket. Mondjuk most nem sikerült bekerülni business-class -ra, de legalább a gépen voltunk...



Ám időközben a nagyon meleg, napsütéses időből vihar lett, de akkora, hogy több mint 2 órán keresztül álltunk a reptéren, bepakolva, nyomorogva, a felszállási engedélyre várva. Kinéztünk a repülő ablakán, és alig láttuk a mellettünk lévő kifutópálya fényeit. Kissé félelmetes volt... Addig is szolgáltak fel italokat, lekapcsolták a villanyt, lehetett pihenni. Később, mint kiderült, az ottani viharban egy ember életét vesztette, igazi hurrikán volt, és nem mellesleg 69,000 ember áram nélkül maradt. Még jó, hogy nem szálltunk fel...

Mindenesetre pár óra múltán az idő szebb lett, és fel lehetett szállni. Nem volt semmi gáz, simán ment minden, és mivel időközben besötétedett, így amikor felszálltunk, láttuk magunk alatt Toronto -t, felülnézetből, kivilágítva. Lélegzetelállító látvány volt... Kár, hogy pont a középső sor közepén ültem, és nem tudtam fotózni lófaszt sem róla, de majd legközelebb :D

Az út mondhatni hamar eltelt, sikerült aludni, meg vetítettek filmeket is, bár tény, hogy nem volt olyan komfortos, mint az odaút... Viszont a kaja sokkal jobb volt, mint az első osztályon - lehet azért, mert nem "pezsgő&kaviár" combohoz szoktunk. A pilóta behozta a késést, hisz annak ellenére, hogy több mint 2 órával többet kellett volna utaznunk, kicsit lefaragott belőle, és csak egy, vagy másfél óra késésünk volt. Le a kalappal előtte, mert a gépet is szépen letette, még tapsoltunk is ;D Az egyetlen gond az volt, hogy valami nyomorék beparkolt a helyünkre. Ez milyen már, kajak, mint a Westend parkoló, nem tudunk beállni, mert oda állt valaki elénk... Itt is volt ennek köszönhetően egy 20 - 30 perc várakozás, de utána már minden flottul ment, kipakoltunk, és elhagytuk a gépet.

Ezen a monitoron mutatta, merre vagyunk, mennyi idő van még az útból, stb.




Géptől egyenesen a csomagokért, köztben útlevél ellenőrzés, itt is minden oké volt, a faszi mosolygot, "Thank you!", mi is megköszöntük, majd rohanás. Mondjuk hiba volt úgy futni, mert a bőröndjeink nem érkeztek meg sajnos. Valószín?leg majd ma este fogják őket kihozni nekünk. Remélem semmi bajuk nincsen, sok cuccot hoztunk, és kb. abba van mindenünk.



Visszafele benéztünk még a parndorf -i outlet centerbe, mert ha már Bécsbe vagyunk, akkor miért is ne. Anyu vett egy Vans táskát (:D), öcsém Vans papucsot, de azt hiszem, mást nem találtunk. Fáradtak és éhesek voltunk, de apa megnyugtatott, hogy van otthon kaja, készült, nyugodjunk meg.



És igaza volt, mert mint elárulta, hátszínt vett, amit kisüt nekünk, és beh?tött pár üveg sört is. Vártam már, hogy hazaérjünk, annyira, hogy aludtam még az autóban egyet Pestig. Itt viszont baromi nagy útlezárások vannak, ugye a Margit híd felújításai is most kezdődnek meg, a város kész bolondok háza volt. Megváltás volt hazaérni, leülni. Újra itthon, megfizethetetlen érzés...

Nem csak az érzés, de az ízek is megfizethetetlenek!


Ennyi volt tehát a nagy "Laci menni Amerika" show, remélem mindenki élvezte, nevettetek, ámuldoztatok, stb. És ugyan sablonos, de maradjatok velünk, mert lesznek még bejegyzések, és most, hogy végre hazaértem, úgy t?nik elkezdünk legyártatni pár pólót teszt-üzemre, illetve új matricák is kerülnek majd ki. Minden ilyen eseményt a blogban publikálunk.

Érdekesség: A 20 nap alatt összesen 2121 db fotó készült (ezek azok a fotók, amik szortírozva lettek már), ami 7,02 GB -nak felel meg.

Köszönöm a figyelmeteket, minden jót!
U.I.: Lassan suli bazzeg :\

Hát, nagyon úgy t?nik, hogy ez lesz az utolsó bejegyzésem amit Canada -ról / -ból írok. A mai nap full relax volt, reggel ugyan pakolgattam, de azt leszámítva talán a legeslegnyugisabb nap a mai volt. Soma elment még venni magának cipőt, mert ő végülis egész idő alatt alig vásárolt valamit, én pedig addig itthon voltam Erikkel. Pizzát rendeltünk, ő játszott, én aludtam, pakoltam, el voltam... Holnap helyi idő szerint 18:20 -kor száll fela a gépünk. Reggel értünk jön az ismerősünk akivel tegnap vásárolni voltunk, mert közelebb lakik a reptérhez, illetve a jegyek még mindig nála vannak. Most még hátra van 1-2 teendő, és utána alvás.

Ha hazaérek majd lesz még 1 bejegyzés az utamról, illetve ha nem érek haza, akkor arról, hogy miért nem. Remélem minden simán fog menni, és nem lesz semmi gáz... Érdekes lesz újra a magyar, de főleg a pesti levegő... de várom már! ;D

Domino's Pizza, háh!


American Pie, csak málnás kiszerelésben...


U.I.: Mint kiderült, még el akartak minket vinni New York -ba, vagy Miami -ba, de sajnos nincs rá időnk. Ez is milyen, mindig a pénz az akadály, most pedig még lenne rá, de nincs idő. So fucked up. De azt hiszem, én akkor is már inkább haza mennék, nem mennék semerre... Majd jövőre ;D

Huh, kicsit kiégtem mára, szal rövid leszek... Kb. 11 óra óta futkosunk minden fele, talán ma voltunk a legtöbb helyen. Egy szintén magyar ismerősünk, akinek a repülőjegyet is köszönhetjük hazajött a campingezésből, és elkocsikázott minket napközben mindenfele. Voltunk vásárolgatni, este pedig egy igazi kocsmába ültünk be, ahol steak -et ettünk és persze sört ittunk. Érdemes letölteni és megnézni a képeket!

Laci menni amerika - XX. Képek

U.I.: Tényleg boccs, nem fejtem ki bővebben, inkább csak simán összeesek... Ja, és néha kicsit elmosódtak a képek fotózás közben, ezért is sorry, de siettünk :D

Ma hála a jó égnek semmi különös dolog nem történt... Soma elment Erikkel a belvárosba, volt egy kis dolgunk a NIKE boltba, addig én itthon maradtam és pihentem... Jól esett, bár nagy kár, hogy nem tudtam aludni szinte semmit sem... Legalább nem kellett gyalogolni ebben a melegben, ami ma volt, hisz állítólag a mai nap volt a legrosszabb errefele, amolyan 40 fok körül volt a hőmérséklet... Úgy beszéltük meg, hogy este elmegyünk még egyet bevásárolni, megvenni azokat a dolgokat, amik eddig még kimaradtak, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább majd holnap este... Vagy ki tudja, lehet, hogy délelőtt elintézzük, és este még valamerre kimegyünk.







És most már aztán tényleg, lassan indulás haza... ami sajnos részben a nyár végét is jelenti. Hajjajajjjajajajajj...

Ahh, most nagyon rövid leszek... Valami miatt egész nap baromi fáradt voltam, úgy hogy már nagyon várom az alvást...

Tegnaphoz még annyi, hogy elmentünk valami air bomb nevezet? t?zijátékot kipróbálni, elsétáltunk hulla fáradtan a közeli parkba, vagy hova, már nem emlékszem, és ott kipróbáltuk. Kb pukkant egyet azt csá, szó szerint nem volt valami "nagy durranás"... Ezek a képek akkor készültek:

Erikék jól érezték magukat... Mondjuk mi is :D


Ez meg ilyen long ekszpózsür


Délelőtt elmentünk vásárolgatni, van még 1-2 dolog a listámon, hogy miket kell venni. Pár napunk van már csak ezekre a dolgokra, úgyhogy sietnünk kell. A Fairview Mall nev? bevásárlóközpontba mentünk, ami "kicsit" nagyobb, mint mondjuk a Westend nálunk (durván 2 -szer akkora...). Sikerült pár dolgot kihúzni a listáról, de majd még holnap is körül kell néznünk, csak más helyeken.

Elmo baba terrorizálta az embereket a bevásárlóközpontban...




Utána még benéztünk az egyik Chapters -be, itt Soma vett pár magazint, és tovább is álltunk, mert kint nagyon meleg volt, és sajnos az autót nem tudtuk árnyékos helyre parkolni. Utána indulás haza, ahol hot-dog -ot ebédeltünk, majd utána kicsit ejtőztünk, és 7 óra magasságába átmentünk egy általunk (értsétek én meg Soma által) ismeretlen hölgyhöz, akitől tudtam fotózni egy kicsit, mert egy magas ház kb. tetején lakott. Toronto is szép este, bár nem olyan szép, mint Pest :) Mondjuk itt kicsit többet sikerült inni a kelletténél, és valami eszméletlen különleges és finom kajával vártak minket... Volt garnéla rák grillezve, csirke jamaica -i szósszal ami valami eszméletlen csipős volt, és baromi sok alkohol...

Ezt még itthon ettük...


Ezek a képek meg odafele, illetve már ott készültek...


Just for teh record :D


Csávó tud parkolni... Pont a vonalra... Canada, mi bazzeg? :D


4-5 féle sör, meg a koktélok...


Cerveza!








Ez meg valami autó. Karton. Vagy mi. Soma szerint egy PeelP 50. De most azt mondja mégse...


Ezután haza, mosakodás, és most pedig alvás. Így is éjfélre értünk haza, most még kirakom ezt a bejegyzést... Ennyire fáradt még sosem voltam azt hiszem... Olvassátok Geri beszámolóját alább!

A tegnapi nap fáradalmait sikerült kipihennünk este, bár nem mondhatnám, hogy reggel valami nagyon frissen és üdén keltünk fel. A svéd asztalos reggeli várt minket lent, több féle sonka, főtt tojás, piritós, zöldségek, stb., hozzá pedig 100% -os narancslé.

Reggeli után felkerekedtünk, és elmentünk 1-2 helyre, ahova eddig nem sikerült eljutnunk. Volt egy kis bonyoladom is, mert a neten negyed 3 -ra volt írva a buszunk, viszont mikor felhívtuk őket, a gép hang azt mondta, hogy fél kettő körül indul Toronto -ba járat. Ennek köszönhetően előszőr a busz pályaudvarra mentünk, hogy megkérdezzük, mikor indul pontosan a busz. Kiderült, hogy a neten volt a jó adat, mert 14:15 -kor indul, illetve addigra jön át Detroit -ból, és megy tovább London majd Toronto fele. Miután épp a part közelében voltunk, csináltunk pár képet Detroit -ról nappal is, majd indultunk tovább.











Még három helyre néztünk be, illetve csak csináltam pár fotót, az egyik egy sarki bolt volt a közelben, ahova szintén sokat jártunk, a fodrász szalon ahol a hajunkat vágták, illetve a szüleink munkahelye, ami ugyan elköltözött, de az épület még meg volt. Készítettem pár képet, majd visszamentünk a házba ebédelni, illetve felszedni a csomagokat. Miután tegnap nem szóltunk időben a házvezetőnőnek, hogy nem ott vacsorázunk, ezért ő már tegnapra készült nekünk vacsorával, így ma azt ettük meg: lehetett választani a maradék csirke paprikás és nokedli, vagy a petrezselymes krumpli és rántott hús combo között. Persze mindketten különbözőt ettünk Somával, kivéve, hogy sört ittunk mellé.



Úton az állomás felé: mint a filmekben, garage sale


Ebéd után beraktunk még 1-1 üveg  vízet a táskánkba, majd elindultunk az állomás felé. Direkt 13:45 -re már ott voltunk, okoltunk a Toronto -ban történtekből, mivel ott csak 10 percel előbb érkeztünk meg, és hatalmas sorok voltak. Sajnos, ebben az esetben késhettünk is volna, hisz a busz is késett: 14:15 helyett valamikor 14:40 körül futott be. Felpakoltunk, majd félig fáradtan, kicsi elcsigázva, neki indultunk az 5 órás útnak... Útközben szintén csak London megállóhelyen álltunk meg, ismét bementünk a Subway -be, de most nem cseréltük össze a szendvicseket.. :D

Ez ilyen beépített izé, rádió, meg volt TV is most, de egyikse m?ködött...


A rövid megálló után megpróbáltam megnézni a Gran Torino nev? filmet, főszerepben Clint Eastwood papával, bár nem nagyon sikerült, inkább a zene + alvás combo t?nt szerencsés választásnak... Megérkeztünk az állomásra, felmetróztunk egy darabig, majd felvettek minket autóval és irány a ház. Vacsira rántott hús volt, ittunk egyet, majd lassan asszem alszok is...

H?ha, mai nap igazán tartalmas volt. Tegnap délután ugye csak a volt házunkat és iskolánkat néztük meg, illetve este a partot, ma viszont elmentünk meglátogatni az itt élő ismerőseinket. Magyarokról van szó, egytől egyig, és főleg öregebbekről, akik 56 -ban emigráltak ide. Még mindig ugyanolyan rendesek és kedvesek, mint amilyenek azelőtt voltak.

Ismét reggel 10 körül sikerült felkelnünk, egy remek alvás után, bár kicsit fáradtak voltunk. Későn feküdtünk le este, és ez a 10 órai kelés korán volt nekünk. Reggelire "ham and eggs" volt narancslével és piritóssal, ami igazán finom és egyben laktató is volt, mert még én se voltam éhes délig, pedig amennyit én eszek... Reggeli után felhívtuk azokat, akikhez terveztünk látogatást. Kicsit meglepődtek, hogy itt vagyunk, és mondták, hogy menjünk nyugodtan, várnak minket. Sajnos egy helyre nem tudtunk menni, mert mint kiderült az a házaspár hajóúton van egy hónapig...



Reggeli után tehát megkezdtük utunkat Windsor -ban. Első állomás egy régi ismerősünk volt, aki gyakran jár vissza Magyarországra, sőt, itthon szőlője is volt egy darabig, illetve palackozott bort is, bár megelégelte a sok gondot vele, így lemondott róla, és kivágatta. Vele sok időt voltunk, azt mondta, szeretné ha a napot vele töltenénk, és ő majd elvisz minket mindenfele. Bevásárolt nekünk inni, hogy a melegben ne száradjunk ki, meg valami rágcsálni valót is vett, majd elindultunk a következő állomás felé.

Úgy látszik itt majdnem mindenkinek van medencéje. Jól esett fürdeni a nap végén...


Chanel, 13 éves. Emlékezett ránk :)


Akikhez mentünk, egy nagyon idős házaspár, ha jól tudom szeptemberben lesznek együtt 60 éve... 60 év! Gondoljatok bele, baromi sok... Sajnos az idő rajtuk is meglátszott, 10 éve láttuk őket utoljára, és már sajnos nem tartják annyira jól magukat. Beszélgettünk, nosztaligáztunk, majd tovább haladtunk, úgy döntöttünk, ebédelünk valamit. Az étterem ahova mentünk egy gyorskajálda volt, ami a Harvey's nevet viselte. A hely kb olyan volt, mint egy Subway, csak hamburgerben. Te mondtad meg, mi a hamburgered alapja, illetve, hogy mit rakjanak bele.





Ebéd után visszamentünk még a házba felvenni két üdítőt, majd elautóztunk a Windsor Public Library -ig, ahonnan Somával ketten gyalog folytattuk utunkat. Ez a könyvtár azért fontos pont, mert sokat jártunk ide, és végtére is, én itt ismerkedtem meg az internettel... Milyen érdekes, végülis itt kezdődött el minden - lehetett 30 perceket ingyen netezni, majd később volt olyan, hogy oktattak internet használatot. Mire kell ügyelni, hol és hogy lehet megtalálni gyorsan amit keresünk a világhálón. Én itt tanultam meg az alapokat :) Bent sajnos nem tudtam fotózni, bár nem hiszem, hogy nektek, olvasóknak mondana akármit is a hely, mindenesetre fel lett újítva, más, mint régen volt... de a benti illat ugyanaz maradt.



Cső az USA -ba :p




No, I'm Laci...


Tovább indultunk a - mondhatni - főúton felfele a házunk irányába. Cél a Jackson Park volt, ahova kijártunk játszani, sétálgatni. Útközben még bementünk a mi utcánkba, megnéztük, otthon vannak-e a hajdani szomszédjaink, de sajnos senkit se találtunk a házban. Lejjebb mentünk a suli felé, sétáltunk egyet azon az úton, amin suliba mentünk mindig. A sarki bolt, a házak... Ahh, milyen fura volt.

Itt jobbra, és a második kis utca a Victoria road.


Ezt nem tudtam mire vélni :o


Útközben megállított minket egy korombeli srác, hogy ha akarom mutat jó helyeket, ahol tudunk fotózni. Mondtam, hogy mi itt éltünk, és csak a környéket fotózgatom, mint emlék. Valami elbaszott undorítóan beszélte az angolt, fogalmam sem volt néha, hogy mit fröcsög nekem ott össze. Mi hála Istennek bementünk a sarki boltba, ő meg ment tovább... majd felsétáltunk a parkig.



Tettünk egy nagy sétát, megnéztük a kerteket, meg a repülőket...




Mikor végeztünk, felhívtam az ismerősünket, hogy jöhet értünk, mindent megnéztünk, amit akartunk. Egész idő alatt fekete hosszú nadrág volt rajtam, Somán is hosszú szerelés, mert ugye szépen kellett kinézni mindenki előtt, szóval el tudjátok képzelni, szét izzadtuk az agyunkat... Megváltás volt a légkondi az autóban, a hideg sör otthon, na meg a medence... Ahh, valami Istenien esett abban a nagy hőségben.

Vacsorára egy kínai all-you-can-eat étterembe mentünk. Aki ismeri, vagy hallott a Trófea nev? étterem-hálózatról otthon, az tudja, hogy ugye ha foglal asztalt előre, akkor fix összegért, 3 órán keresztül ehet és ihat, amit csak akar, legalábbis ami ki van rakva a svéd-asztalra az adott éttermeben. Nos, itt ugyanez volt a rendszer, csak épp nem kellett előre foglalni, mert valami hatalmas egy étterem volt, és mindenkire volt hely, továbbá csak kínai kaja szerepelt a menün. Na most, én nem igazán vagyok oda a kínai ételekért, bár a csirkéjüket szeretem, úgyhogy végig azt ettem, Soma pedig még sosem evett kínait, de azt mondta, ízlett neki. Illatos-omlós csirke, szezámmagos csirke, krumpli, rizs, amit akarsz, és amennyi beléd fér. Desszert is volt bőven, kár, hogy annyit ettem, hogy csak egy kis tál fért belém mint édesség...





Csirke, meg valami mártás. Tuti madárinfluenzát kaptam... ja, és persze sör.


Csoki és vanília puding, csoki és málna fagyival... nem is volt rossz :D


Ez meg valami jós izé. Én ló vagyok vagy mi... biztos... (2002 -ben születtem, igen) :D


Ja, a mai izgalom annyi volt, hogy nem találtam a telefonomat, amit kaptam itteni használatra. Azt hittem kiesett a zsembeből valahol az utcán, de aztán szerencsére meg lett. Mikor autót váltottunk, a másik autóban hagytam... Ennyi azt hiszem elég is volt mára, holnap ismét 5 órás út Toronto -ig, aztán lassan indulás haza, Magyarhonba... Az meg 8 óra út lesz... Te jó ég... Ja, Soma kijelentette, ő maradni akar. Mondtam neki, hogy ja, tök jó, most eltartanak, de amúgy Te sem akarnál maradni... :D

Wááá! Ennek a napnak is vége. Nehéz volt... Illetve ahogy vesszük. Reggel korán keltünk, illetve relatív, hogy mi a korán. 9:15 -re állítottuk az ébresztőt, úgyhogy 10 körül fel is sikerült kelnünk. Ettünk gyorsan valami reggelit, felkeltettük Eriket, és vele együtt kimentünk a helyi busz megállóba. Átismételtük pontosan, hogy mi merre hány méter, hogy véletlenül se tévedjünk el. Persze ennek ellenére mikor odaértünk a metróval máshol jöttünk fel, mint ahol kellett volna, de végülis sikerült megtalálnunk a helyes utat, és időben felértünk a buszra. Igen, megkezdődött az 5 órás utunk... A busz London - Windsor - Detroit megállóhelyeken állt csak meg. London volt az első megálló, ahova 14:40 körül érkeztünk meg, és 10 perc szünetet tartottunk. Somával beugrottunk a váróba, hátha van valami kajálda.. Volt, egy Subway, ahova be is ugrottunk, kértünk valami footlong csirkés szendvicset és távoztunk... Na most az egyetlen hiba ott volt, hogy rossz szendvicset hoztam el.. Ami történt: kijöttünk az étteremből, és akkor még nem kezdtem el enni, csak mikor felszálltunk a buszra. Eszem eszem a szendvicset, egyszer csak beleharapok valami baromi csipősbe. Mondom mi a fasz, én nem kértem bele semmi ilyet... Akkor látom, hogy sonka van benne, nem pedig csirke, amit kértem... Olyan éhes voltam, hogy megettem a felét, és csak utána vettem észre, hogy fel lettek cserélve... Hogy kiével? Előttünk állt egy faszi a sorban, akinek detto ugyanúgy csomagolták be a kajáját, mint nekünk. Soma megkapta a sajátját, én a fasziét, ő az enyémet... Na szééééép... Végülis nem volt annyira rossz, mert mint mondtam baromi éhes voltam már, de szegény csávó, biztos várta, hogy majd szarrács csípi az arcát a kedvenc Subway szendvicse, erre kapott valami csirkés akármit... :D

Busssszaaaaaaaaa!/%=()/%/=


Ez az a szendvics ami nem lett felcserélve


Soma szerint London kihalt. Igaza volt...


Körülbelül 17:15 -kor érkezett meg a buszunk Windsor -ba, 10 perces késéssel. Az ismerőseink sajnos elutaztak, akikhez jöttünk, de a házat megkaptuk tőlük, illetve kijött elénk a házvezetőnőjük autóval. Hát igen, fogorvos házaspár :) Hazafele jövet tettünk egy rövid kitérőt... Megnéztük a házat és a környéket, ahol anno, 10 éve éltünk. Furcsa volt újra látni. Nagyon, nagyon furcsa... Elmentünk a volt iskolánkhoz is, amiből mára már alig áll valami, ugyanis egy arab magániskola lett belőle. A játszótér ami ott volt le lett bontva, és az egész hely abszolút elhagyatott volt. Mintha senki sem gondozná... Szarul esett így látni...

Itt laktunk...


...illetve az iskola udvara, és épülete, ahova anno jártunk.








Itt pedig mászókák és piknik asztalok voltak, de mint azt a mellékelt ábra is mutatja, már nincsenek :D


A volt sulink megnézése után elindultunk a ház fele, ahol az elkövetkező pár napban lakni fogunk. Itt anno jártunk... De újra meglepődtünk, mekkora ez a ház. Bent várt minket egy kis magyaros: csirkepaprikás nokedlivel, és hozzá 2008 -as magyar fehérbor... Valami isteni volt. Én még nem ettem olyan magyar kaját, amit egy fekete nő készített volna el, de remekül megcsinálta. Mondjuk már több mint 15 éve itt dolgozik, ennél a családnál, így megtanult magyaros ételeket főzni, ugyanis ez a házaspár is magyar származású, és majdnem minden évben jönnek haza... Vacsora után szólt a házvezetőnő, hogy kaptunk 1-1 borítékot az ismerőseinktől. Leírták, hogy sajnálják, hogy nem lehetnek itt, és nem találkozhatunk... Igen, mi is sajnáljuk, de reméljük jönnek idén is haza, és akkor be tudjuk pótolni!



Finomabbnál...


...finomabb dolgok :)


És ahol jelenleg lakunk... (a belsejét mindenki képzelje el maga ^^):






Ezt pedig egy íróasztalon találtam, érdekes, katt a képre a nagyobb méretért!


Ezután felmentünk a szobánkba, kicsit lazultunk, majd estefele lementünk a parta, ugyanis szembe már az USA van, meghozzá Detroit város. Hatalmas egy hely, az biztos. A parton sétáltunk egyet, fotózgattam, nosztalgiáztunk. Fura volt újra odalent sétálgatni, ismét Detroit fényeit lesve... Végezetül persze pár kép, szokás szerint.

Nekem ezek bejönnek, remélem nektek is :B


Part fele: ez volt az a bolt, ami előtt Soma talált 2 dollárt rögtön az első héten, mikor megérkeztünk :)


A parton: Ez ilyen m?velet-megoldó zár lehet, a matekozni nem tudó tolvajok ellen


Detroit from Windsor @ night.


Casino és hotel a parton


Remek aszfalt volt a parton, ám erre sajnos ők is rájöttek: ki is tiltottak mindent a gyalogosokon kívül.


Rockin' it in windsor too!


Csak szombatig maradunk, úgy hogy holnap gyorsan körbejárjuk az ismerősöket, illetve az ismerős helyeket. Este majd írok és publikálok fotókat, ahogy szoktam, addig is mindenki vigyázzon magára, főleg Zsuzsi, mert állandóan történik vele valami <3 ;D

Ismét üdvözlök minden kedves olvasót immáron a 14. "Laci menni Amerika" blog bejegyzésnél. A tegnapi 13 -as szám többnyire szerencsét hozott, hisz ma 12:30 körül sikerült felkelnem, ami elég jó, mivel eddig mindig valamikor 8 óra körül már fent voltam. Persze kialudni most se tudtam magam teljesen, de legalább megnyugodtam, hogy igenis képes vagyok még délutánig aludni!

A mai nap ugyancsak izgalmakkal volt teli, és valami baromira sikerült elfáradnunk Somával. Mondjuk ő elég korán kelt, reggelizett, meg minden, én pedig 2 óra körül ettem meg az ebédre szánt csirkét krumplipürével. Utána elindultunk a belváros felé, mert a mai délutáni program a CN Tower volt. 18:15 -re volt megbeszélve egy találkozó a Union (nektek persze ez a név nem nagyon mond semmit se, a gáz az, hogy nekünk se nagyon :D ) nev? metró megállónál. Mi valamikor 16:00 fele értünk le a belvárosba, ahol is kitaláltam, hogy szálljunk le pár megállóval előbb, mint amit eredetileg öcsémmel megbeszéltünk, sétáljunk el másfele is, és majd időre oda megyünk a találkahelyre. Leszálltunk hát a Queen nev? állomáson (azért írom le a neveket, hogy aki esetleg bekeresi a "Toronto Subway Stations" -t, az tudja, merre járkáltunk, mennyit sétáltunk). Na most én azt hittem, hogy tudom, nagyjából hol leszünk, ehhez képest fogalmam sem volt. Valami ilyesmi tárult elém, mikor kimentünk az utcára... mint a canada -i Time Square...



És akkor innen merre? "Arra..." mondtam, és mutattam valamerre a távolba. "Oké, de előbb nézzük meg az ADIDAS boltot szembe" mondta Soma. Bementünk az ADIDAS boltba, semmi különös nem volt, főleg sport cuccokat árultak, a street wear boltjuk valahol a város másik felén található állítólag. Kijöttünk, és elkezdtünk össze vissza menni. Fogalmam sem volt, hogy hol voltunk. Somának se, csak ő rájött, hogy a CN Tower -t kell keresni, és akkor helyben leszünk. Az meg ugye egy baszott nagy torony, csak meglátjuk valahol (mondjuk eléggé kétségbe voltam esve, mert annyi itt a "baró magas" ház, hogy egy CN Tower simán elveszik köztük). Átadtam hát Somának a kapitány sapkát, és a kormányt - Ámen - így ő vezetett tovább. Végülis bejött, Soma kitalált, és vele együtt én is. Meglettek azok a helyek, ahol jártunk már, és pikk-pakk tudtuk, merre kell menni. Kössz Soma, kellettél! Az első állomás a Chapters nev? bolt volt, igen, a könyvesbolt, amiről már írtam, csak ez egy másik üzletük. Bár itt ugyanúgy ültek emberek polcok mellet, főleg a földön, és olvastak. Én itt találtam magamnak egy könyvet, "Banksy - Wall and Piece" a címe. Gondolom nem nehéz kitalálni, egy graffiti -s forma könyve, a munkáival, csak ő kicsit máshogy "dolgozik". Nézzetek utána a könyvnek, valóban jó. Kölcsön nem adom.

Kérdeztem Somát, innen merre fele. Azt mondta ő NIKE Store, hogy Én merre majd én eldöntöm. Elkísértem, mert az egyik bolt, ahol a VANS ingemet is vettem, az egy utcába van a NIKE Store -al. Soma ment tovább, én meg felugrottam megnézni, van-e normális napszemüvegük. VOLT! Nem hittem a szememnek. Vettem egyet, és tovább indultam a NIKE bolt felé, hogy találkozzak Somával. ő vett egy pólót, onnan pedig tovább mentünk ismét a Bomb shelter nev? helyre az Old Skool haverunkhoz, mivel 1-2 ember otthon kért KRINK festéket. Bevásároltam nekik, majd elindultunk a Union Station felé, hogy találkozzunk Éváékkal, és meg tudjuk venni a busz jegyeket, amivel holnap Windsor -ba megyünk majd. Útközben megálltunk, mert valami nagy látványosságot véltem felfedezni a sarki rádió studiónál. Fogalmam sincs mi vagy ki volt az, mert nagy volt a tömeg, és nem láttam szart se, de a jelek szerint mintha P. Diddy jelent volna meg személyesen. Nem maradtunk sokat, mentünk tovább, mert már késésbe voltunk, a találka után pedig ugye busz jegyet venni... Hát amilyen árak vannak itt... Nem viccelek, a 2 jegy, kedvezményesen (diák), oda vissza összesen 180 CAD -ba került. Igen, kurva sok. Az út 5 órás lesz, és kb. 400 km. Úúúúúristen! Mondjuk legalább nem 8 óra...

A srác kirakta a matricát amit adtam neki. Baromi jól esett, mikor megláttam... :)


Ez az a látványosság ami nem tudom mi volt :D


A jegyek megvétele után elindultunk a metró felé, de útközben még beugrottunk ide-oda, többek közt az LCBO nev? pia boltba is (vagy másnéven The Liquor Store). Ez is olyan pia bolt, mint a The Beer Store, csak itt van minden. Sör is. De azon kívül vodka, tequila, gin, egy szóval minden féle fajta ital. Próbáltam fotózni, de itt sajnos észrevettek, és oda jött a biztonsági ember közölni velem, hogy töröljem a képeket, ja, és takarodjak ki a boltból. Töröltem a képeket, és miközbe ezt a m?veletet hajtottam végre, mormogott valami olyat is, hogy "It's against the law". Majdnem visszakérdeztem, hogy ugyan mondja már meg nekem, milyen törvényt sértettem meg? Csak mert máshol engedték, hogy fotózzak. Itt meg törvényt sértek? Kinek a törvényét? Az övét? Ugyan hagyjuk már, nevetséges. Főleg, mert a forma kb. egy arab bevándorló volt, nagy szakállal, kb. úgy nézett ki, mint Leonidas a 300 cím? filmből. Hülye pöcs... Na de nem baj, megyek én még LCBO -ba, és akkor óvatosabb leszek :)

Ettünk hot-dog -ot is :o


Ez után ugye metró, haza, kaja, kipakolás, bepakolás, meg minden ilyesmi. Ma asszem már nincs erőm hajat mosni, majd holnap indulás előtt... De egy sör jól esne most. Igyatok Ti is egyet, és élvezzétek ismét a képeket, amiket összeraktam nektek, hisz megint töltöttem fel egy csomagnyit! Sajnos mivel ugye sok helyen nem lehetett fotózni, így 1-2 kép homályos lett, mert csak kapkodva sikerült fotózni, nézzétek el nekem. Jó szórakozást!

Képek a városról és a boltokról

U.I.: Ahogy mondtam, lehet, hogy nem leszek net közelbe, mivel holnap délbe indul a buszunk. Addig is Geri tartja majd a frontot, úgy hogy olvassatok minket!